Motorozom, egy 200 kg-os motort vezetek és rohadt gyorsan suhanok. Erre majdnem minden alkalommal rácsodálkozom 130km/h körül és ez a világ legjobb érzése. Egy dolgot bántama meg az életemben, hogy nem kezdtem hamarabb motorozni.

Klasszikus szerelembe esés volt, a pasim motorozik, kb. a 3. randin felültem mögé, azt hittem ott pusztulok a Szentenderi úton a 40 éves, nyikorgó Honda CX500 hátsó ülésén, mint egy tehetetlen kismajom, aki az életéért küzdve kapaszkodik. Aztán Békásmegyernél valami átkattant. Rájöttem, hogy félhetek itt hátul és koncentrálhatok minden idegszálammal az útra, de az ég világon semmit nem tudok tenni, hogy ne haljak meg, úgyhogy, “Húzzad neki Baby” felkiáltással elengedtem a félelmem és onnantól a sarki közértbe is motorral akartam menni, akkor még csak a hátsó ülésen. Két év alatt ültem hátul Horvátországig-, Szerbiáig-, Lengyelországig és vissza, Peruban Cuscóból a Machu-Picchuig és vissza az esős évszakban.

Aztán a második nyár végére már nem volt elég izgi a hátsó ülésen nézegetés és én akarom vezetni. Így kötöttem ki egy motorosiskolában és november elején a kezemben volt a korlátlan jogosítvány. Kurva hideg október volt, sosem éreztem olyan fájdalmat, mint a csontig fagyott ujjaim 2 óra hajnali külvárosban motorozás után. 

Az első nyaramat az öreg Hondával nyomtam le, nagyon sokat féltem rajta kisszoknyában repesztve, de néhány helyben eldőlésen kívül nem ejtettem rajta nagyobb sebet. Bár ez nem is volt kérdés, mert kölcsön kaptam a pasimtól, akinek ez a motor a szemefénye, ő építette és imdája, mondjuk jól is néz ki rohadtul, főleg ha rajta ülök.

Aztán jöttek a marokkói kalandol ősszel, ahol visszakényszerültem a pasim mögé, erről van egy elég király cikksorozat. http://totalbike.hu/sebessegoltara/2016/09/17/haskazas_taknyolas_ganyolas_megkezdodott_a_kala

1 hónapot motoroztunk keresztül-kasul Marokkón, egy napra azért sikerült bérelni nekem is motort és elvégezni egy offroad tréninget, amit a Wheels of Maroccotól kaptunk. 1 nap alatt annyit fejlődtem, mint egy nyár alatt összesen.

Ez az út végleg el is döntötte az életemben, hogy innentől kezdve csak motorral érdemes utazni, minden más szar. 

A marokkói út volt a tesztüzeme a pasim világkörüli útjának, ami “sajnos” nagyon jól sikerült, úgyhogy augusztus végén elindul másfél évre. Így történt meg velem, hogy a 31. szülinapi ajándékom egy Kawasaki KLE 500 volt, amivel most elindulok Grúziába a pasimmal, majd ott könnyes búcsú után ő továbbhajt Örményország-Irán-Pakasztin-India felé, én pedig hazagurulok. Az indulásig kb. 4 hét van, az előkészületből még semmi, de van hozzá egy motorom, minden más mellékes.